December 3. Nektek mond valamit ez a dátum? Nekünk igen! December 3-án szombaton mutatkozunk be élőben az AKG adventi vásárán. És hogy ez mit jelent? Azt jelenti, hogy ha reggel 9-től délután 2-ig ellátogatsz az AKG-ba, akkor az aulában megtalálhatsz minket a standunknál. És hogy mivel találkozhatsz ott? Totemekkel! A totemek más néven reminderek, kicsi színes figurák amiket kulcstartóként és karkötőként vehetsz meg nálunk.

A reminderekben az a különleges, hogy mind nagyon fontos dolgokra emlékeztetnek, amiket mi emberek hajlamosak vagyunk nagyon könnyen elfelejteni. Ezek a feledékenységeink amikre mi most megoldást találunk lehetnek igazán aprók, mint hogy töltsd fel a telefonodat, nagyobbak, mint mondjuk, hogy igyál több vizet, és étkezz rendszeresen, és nagyon fontosak, mint a kölcsönös szeretet és az egymás iránti tisztelet kimutatása. Minden totem több dologra emlékeztet minket és titeket is, e mellet pedig stílusos kiegészítő válhat belőle. Ajándéknak is nagyon megfelelőek, mivel hamarosan jön a karácsony.

Persze a remindereken kívül is készülünk még egy-két meglepetéssel, ha eljöttök meglátjátok, addig pedig olvasgassátok a korábbi írásainkat, amik mind egy-egy totemhez kapcsolódnak.

Tegnap meghalt a nyuszim. (Valószínűleg volt egy komolyabb betegsége is, de az esti mínusz fokok sem segítettek neki.) Ezzel így, nem igen lehet azonosulni. Ha valakinek meghal az egyik nagyszülője azt mindenki átérzi. Ha valaki elveszti az egyik szülőjét, az sokkolja az egész környezetét. De egy nyuszi? Attól is sokat lehet sírni este az ágyban. A kamaszok és a gyász. Egy eszmefuttatás.

Ha nagyon-nagyon sarkalatos szeretnék lenni, szerintem kétfajta kamasz létezik a világon a gyász nézőpontjából. Az egyik, amelyik minden elvesztett értéket gyászol. A másik, aki hamar túl van a dolgokon. Én például hetekig tudok gyászolni egy metrón felejtett pulcsit. Leperegnek szemeim előtt az alkalmak, amikor rajtam volt, amikor beletöröltem az arcom, amikor lógott a szárítón, szóval eszembe jut az összes együtt töltött emlék. És megkönnyezem. Ezzel szemben vannak olyan fiatalok, akik majdnem a gatyájukat is elhagyják séta közben, csak mert az a menő. (amúgy már nem… csak szólok, mert igazán nem akarok több alsógatyát látni!)

Visszatérve Bodzára, a nyuszimra. A fehér virágról jutott eszembe. Tudják ilyen fehér és halvány barna volt a szőre és nagyon szeretett ugrándozni a kertben, meg répát majszolni. Csak az összes ilyen egyedi, más nyuszira nem jellemző dolgok. De ha arra gondolok, hogy a ketrece már üres, és nem tudom megsimogatni a puha szőrét, akkor tényleg kicsordul egy könnycsepp.  Most már Bodza, a világ (volt) legcukibb nyuszija, répafelhőkön ugrándozik a nyuszi-mennyországban. De a fehér virág emlékeztet rá, és emlékeztet a gyásznak arra az oldalára is, hogy úgy gondoljak vissza rá, mint egy kertben ugrándozó, boldog nyuszira.

Mi jut eszembe még a fehér virágról? A tisztelet. Amit a kamaszok oly sokszor elvárnak és oly sokszor nem adnak meg. Mert igen kedves felnőttek, a kamaszok legnagyobb vágya, hogy tiszteljék, és egyenrangú félként kezeljék őket. Kit tisztelnek a kamaszok? Azt, aki valahogy kivívta ezt a szemükben. Önök sem várhatják el, hogy csak attól, mert „felnőttek” a kamasz tisztelni fogja magukat. Azt ki kell érdemelni! De elárulom, elég hozzá pár nagyon egyszerű dolog. Itt egy lista, hogy még egyszerűbb legyen:

-          Legyünk őszinték! Ha egy kamasz látja rajtunk, hogy felmerjük vállalni, ki merjük mondani azt ami igazán a lelkünk mélyén van, akkor szinte biztos, hogy tőle is megkapjuk azt a régóta várt tiszteletet. Mert ha őszinték vagyunk, bizalmat is adunk. Ezt értékelni fogja a kamasz, és hasonlóképpen fog cselekedni

-          Legyünk magabiztosak. Ez egy fontos pont. Ha magában nem biztos, hogy várja el, hogy egy olyan személy tisztelje, aki most tanulja meg elfogadni magát, stb, blablabla, erre azt látja, hogy ön még mindig nem tanulta ezt meg? Másrészt, ha nincs önbizalom, nincs eszköz, nincs gát és a kamasz nem fog felnézni magára. (Inkább le... bocsi, de tényleg.)

-          Érdeklődjünk felőlük! (Vigyázat: ne úgy, mint az aggódó anyák. Hanem, mint egy jó barát!) Ha meghallgatjuk őket, máris ott a bizalom, ezzel egy olyan üzenetet közvetítve, hogy ön nem akarja megjátszani magát egy mindentudó felnőttnek.

-          Legyünk felnőttek. Ez a legfontosabb. Ne próbáljunk kamaszok lenni. Ne mondjuk béna poénokat, szlengeket. Legyünk felnőttek, de úgy, hogy sugárzik belőlünk az élet-tapasztalat, a komolyság, a felelősségtudat. (de a felsőbbrendűség nem)

Egy mondatban összefoglalva: a kamaszok tisztelik az őszinte, magabiztos, felnőtt embereket. Tudom, nem könnyű feladat. (sőt) De hát mit csináljak, nem az én mániám, hogy azt akarom, hogy tiszteljenek a kamaszok.. (egyenlőre)

A tisztelet a kamaszoknál, nem csak ebben a klasszikus fiatal-felnőtt kapcsolatban értelmezhető.  A kamasznak először meg kell tanulnia magát tisztelni. Elfogadni, szeretni. Ezután, tanul meg a kamasz, mást tisztelni. És nem csak a felnőtteket, hanem a társait is. Szerintem, erre kéne jegyet kapnunk az iskolában. Mert ha megtanulunk tisztelni, nem csak udvariasan társalogni tudunk, hanem meglátni egymásban az embert, annak hibáival együtt, de így ráismerve a saját hibáinkra, a másik erősségére, jó tulajdonságaira is. Ha tisztelni tudunk, szabadok tudunk lenni. Ha tudunk tisztelni, tudunk veszekedni, csapatban dolgozni, boldogan élni. Nem vicc. Egyszer kéne csak kipróbálni. És mint egy kamasz, aki ugyan még csak tanulja azt, hogyan kell tisztelni (de azért egész jó jegyeket kapna, ha osztályoznák…) hagy mondjam most el, mennyire nehéz úgy megtanulni ezt, hogy alig látok példát rá a való életben. Mert sokszor a felnőttek sem tisztelik egymást, tisztelik magukat. Pedig szerintem gyakran ennyi lenne a kulcs. A kölcsönös tisztelet. Erre emlékeztet engem a fehér virág.

Somos Emma

Előző írásunkban három fiatal lány, és egy felnőtt nő válaszolt arra a kérdésre, hogy nekik mi a szerelem, ők mit gondolnak róla. Mi ezt egy kicsit kevésnek találtuk úgyhogy megkérdeztük az ellenkező nemet is, ugyanebben a mintában. Három kamasz fiú és egy felnőtt férfi osztotta meg velünk a gondolatait a szerelemről, mi pedig lejegyeztük őket. Olvassátok, és gondolkodjatok el rajta, hogy bár egyazon érzésről van szó, mégis mennyire másképp látja ezt nyolc különböző ember.

1.
A szerelem egy megmagyarázhatatlan ördögi érzés. Egy olyan dolog ami boldoggá tesz. Boldoggá tesz ha szerethetsz valakit, bízhatsz valakiben. Tudod hogyha rossz napod van ő ott lesz és segít neked.
Nem kérted, de tudja hogy meg kell tennie.

2.
A szerelem egy érzés. Egy érzés amely olyan mély, hogy áthat téged minden nap minden percében.
Vonz a másik félhez, míg egy egész fele nem leszel.
És ha elmúlik, az fáj, mint a kurva élet.

3.

A szerelem a legszebb dolog a világon, de elvakítja  az embert. Ha szavakat kéne mondanom amik eszembe jutnak róla akkor eteket mondanám: bizalom, törődés, figyelem.  Mert ha szeretünk valakit akkor vigyázunk rá; nem hazudunk neki; megbízunk benne.
Aszerelem a szeretet kezdetleges fázisa, de nagyon sok a közös a kettőben.
A szerelem veszélyes is mert ha elmúlik egy nagyon mély lyukat hagy maga után aminek rengeteg idő kell ,hogy össze forrjon; de ha van aki viszonozza akkor nincsen semmi másra szükségünk mert úgy érezzük, hogy megkaptunk mindent amit akartunk.
Egy mondattal talán, ez az élet értelme. Egyik értelme

+1.

Szerintem az ember az a lény, akinek a legprimitívebb ösztöneit is áthatja a kultúra, így a szexuális vágyát és viselkedését is. Ezért beszélhetünk egyáltalán szerelemről az ember esetében. Mivelhogy nem pusztán ösztönszerű dologról van szó. Ehhez elég a szépségideálok sokféleségébe belegondolnunk: míg ma Európában a soványság a vonzó, Tunéziában már hizlalják a lányokat, és ha a barokk szépségeket nézzük, hát egyikük sem férne rá egy divatlap címlapjára.

Ez a kulturális meghatározottság az egyének szintjén is igaz. Mindenki a maga személyiségének, azaz kulturális "állapotának" megfelelően éli meg a szerelmet. Aki olvasta Stendhal regényét, a Vörös és feketé-t, az tudhatja, hogy Julien Sorel szerelemfelfogása katonás (hódításnak éli meg), Mathilde szerelme regényes (kalandra vágyik), de Rénalné szerelme pedig anyai (gondoskodó szerelem) Ezért van az is, hogy még egyazon személy is másképp szerelmes élete során, ahogy a személyisége változik. Hogy az említett példánál maradjak: Julien nem véletlenül tér vissza de Rénalnéhoz élete végén.

Ugyanakkor a hasonlóságok is a kulturális elem dominanciájából adódnak a különböző emberek szerelmi életében. Ha például a férfiakat és a nőket a társadalom más-más szerelmi magatartásra szocializálja, akkor nem csoda, hogy a különböző nők és a különböző férfiak szerelmi élményeiben, viselkedésében és sorsában (!) akadnak hasonlóságok is.

Mindebből az következik, hogy nem léphetjük át a magunk árnyékát: nem biflázhatjuk be a boldog szerelem tananyagát. Csak közvetve, a személyiségünk alakításán keresztül tudjuk befolyásolni a szerelmi kapcsolataink sorsát - már amennyire képesek vagyunk megérteni, hogy milyen kulturális mintákat kaptunk a családunktól, a társadalomtól, és amennyiben le tudjuk cserélni őket működőképesebb kapcsolati formákra.

Mit gondol három kamasz lány és egy felnőtt nő, ha megkérik őket, hogy írják le azt ami eszükbe jut a szerelemről. Ezt. Három nagyon különböző vélemény, három nagyon különböző tinédzserlánytól, akik még nem igazán tudják, hogy mi az a szerelem, és egy eszmefuttatás egy nőtől aki már többet látott többet tapsztalt. Mi neked a szerelem? Ezt a kérdést tettük fel és a válaszok eléggé elgondolkodtatóak voltak.

1.

Szerintem a sok rom-kom, a rengeteg tinikönyv és érzelgős szappanoperák úgy ahogy vannak túllihegik a szerelmet, mint témát. Elveszik a varázsát. Ellopják az első felfedezés lehetőségét. A rengeteg látott, olvasott "tapasztalat" miatt eleve elvárásokkal ugrunk fejest ebbe az érzelmi hullámvasútba. Ahelyett, hogy kiélveznénk minden cseppjét a csodának, amiben részünk lehet.

Másrészről van még egy dolog, amivel kapcsolatban másképp vélekedek. Arra jöttem rá, hogy egy szerelmi kapcsolatban egyáltalán nem a kinézet a legfontosabb. Nézhet ki a szerelmed akármilyen fantasztikusan, szexisen stb., nem ettől fog működni a kapcsolatotok. Ez maximum szenvedélyessé teszi. De nem adja meg azt, ami szerintem az egész alapja... a kölcsönös szeretet, és bizalom.

Csak még egy szót:
Ha legközelebb a barátnőd meséli, hogy összejött valakivel ne az legyen a leges legelső kérdésed, hogy helyes-e a srác!

2.

A szerelem az ilyen fura dolog. Több fajta módon is értelmezhető, élet-esszencia.
Nekem leginkább most azt jelenti, hogy ki vagyok békülve magammal és szeretem azt, aki vagyok.
De mégis, úgy gondolom a szeretetnek az a lényege, hogy érdekel a másik ember. Teljes egészében. És a szeretet eltörli a gátakat, akadályokat. Ha szeretet van, nincs félelem, bizonytalanság. Akkor elmondhatsz bármit a masik félnek, nem félsz megosztani vele a legtitkosabb gondolataidat.
De a szeretet most leginkább nekem a család, amely egy olyan biztos alapot ad, hogy úgy érzem bármit elbír.

3.

Nekem a szerelem… A szerelem nekem egy hatalmas titok, amit már párszor megpróbáltam elmondani, de soha nem sikerült. Nekem a szerelem valami olyasmi ami csak akkor jó ha viszonozzák, de akkor nagyon. A szerelem az egy állapot, amire nagyon lehet vágyni, de nem tudod könnyen megtapasztalni. A szerelem egy személy aki mindig ott van a gondolataimban és nem tudom lerázni, bármennyire is érzem hogy nincs jövőnk. A szerelem egy nyálas fogalom, ami még nyálasabb műveket szül ha az ember szerelmes és viszonozzák, de a szerelem lecsapódása csodálatos is lehet, ha az ember szenved tőle. Nehéz megfogalmazni, és nehéz igazán kifejezni de a szerelem valami ami képes felemészteni, ne csak jó értelemben. A szerelem ami a legtöbbek gondolataiban ott van, szerepel a tervei, vágyai közt, és az amitől boldog az akinek van, de csak egy pillanatig tud tőle boldognak lenni, mert utána a szerelem mellékhatásai átveszik a helyet. Szerintem a szerelemnél sokkal fontosabb a szeretet bárki iránt is érezzük, mert az biztosabb, mélyebb, és kedvesebb. A szerelem el tud múlni, de a szeretet nem űzöd ki igazán a szívedből soha. Mégis a szerelem az amire mindenki vágyik, mert sokkal misztikusabb, és igen, így van. Ha szerelmes vagyok. És az vagyok. Vágyom a viszonzásra, vágyom a titokra, vágyom a misztikumra, vágyom a szerelemre. Nekem a szerelmem, talán maga a szerelem.

+1.

Ha a szerelemről kérdeztek, azt mondanám elsőre, hogy van benne emelkedettség meg lehangoltság is, meg jó is és bizonytalanság is, hogy vágy, meg szenvedés, meg feldobottság, meg flow és nekem mindenképpen a könnyek is. Ezek örömkönnyek és a szenvedés könnyei. Lehet, néha egyszerre is.

De egy biztos, ha szerelmes vagy, az látszik rajtad.

Ezért szeretem azt a dalt, hogy: Szerelem. Szerelem, szerelem, már megint itt van a szerelem, már megint izzad a tenyerem, minek, minek??? Aztán persze, tudjuk, hogy minek, hát persze, hogy azért mert közben meg nagyon jó, ha van és nagyon tud fájni, ha elmúlik. De a hiánya is tud fájni, meg tudunk együtt örülni, is, azzal, aki éppen szerelmes a környezetünkben.

Sok-sok szerelmes élményem után, nekem a szerelem egy veszélyes és bizalmi, de nagyon nagyon jó cucc. Egyszer – sokszor- valamikor persze, hogy én is megéltem, és akkor is, amikor nem is vártam, meg akkor is, amikor már nagyon hiányzott és volt olyan hogy célpont lettem mások szórakozásának és olyan is, hogy megéltem belemerültem és könnyfakasztó boldogságban úsztam, de a szomorú a dologban, hogy el tud múlni, át tud alakulni és át is alakul.

Hiszek abban, hogy tenni kell érte, meg munkás dolog a megtalálása meg a megtartása, de legfőképpen abban hiszek, hogy átalakul valamivé, ami nagyon hasonló, de már nem a bizonytalanság, hanem inkább a bizonyosság, hogy van valami, ami erőt ad, hogy van, valami, amire jó visszagondolni.

Akármilyen is, legyetek szerelmesek és éljétek meg és adjátok át magatokat, aztán valami lesz, de amíg nincs az a más minőségű valami, addig használjátok, dagonyázzatok benne, merüljetek el benne és élvezzétek, élvezzétek és raktározzátok el, mert örökre emlékezni fogtok rá, az elsőre legalábbis biztosan. És nem akarom azt hinni, hogy korfüggő, igenis mindenkinek jár és receptre is felírnám, ha rajtam múlna. „Vegyen be kérem egy hónapnyi szerelmet egy olyan emberrel, akit elképzel az ideális társnak, aztán, ha elmúlt az egy hónap akkor jöjjön vissza és megnézzük együtt, hogy ezt akarta? Erre vágyott? Ha nem, felírjuk a következőt” . Mondom, ha rajtam múlna.....

Így gondolkozunk mi a szerelemről, és hamarosan kiderül, hogy az ellenkező nem tagjai mit mondanak a témában...

Manapság sajnos sok állat a kihalás szélére került, vagy nagy veszélyben van. Pár érdekes, egymástól eléggé eltérő, veszélyben lévő állatot szeretnék bemutatni, mert engem érdekel az állatok jövője és remélem, hogy még vannak mások is akiket foglalkoztat ez a téma:

Szélesszájú orrszarvú
A szélesszájú orrszarvú, más néven fehér orrszarvú északon már a kihalás szélén áll, délen sincs túl sok belőle inkább csak a nemzeti parkokban él. Legtöbben az orrvadászok miatt fogyatkoznak meg. Mások a környezetük kipusztulásának eredményeképpen kerülnek veszélybe. Szereti a víz közelségét, a nyílt szavannákat és a bozótos területeket. Fűfélékkel, levelekkel és gyümölcsökkel táplálkozik. Hallása és a szaglása is nagyon jó, de látása nem működik olyan nagyszerűen. Az orrszarvúak közül ő a leginkább társaság kedvelő faj. A tehenek borjaikkal kisebb csordákban élnek, a hímek viszont magányosan. A többi állattal szemben toleráns viselkedést mutat, talán ez magyarázza azt is, hogy az orrvadászok gyakran le tudják vadászni. A szarva miatt vadásszák, mert ezt sok pénzért el lehet adni.

Arany nyílméregbéka
Kolumbia egy kis részén őshonos ez az igen apró békafajta, aki csak 55 milliméterre nő meg. Mérgének segítségével, mely az idegrendszerre hat, egy támadással tíz felnőtt férfit képes lenne megölni. Mérgét csak akkor bocsájtja ki a bőréből, ha fájdalmat vagy fenyegetettséget érez. Nevét a dél- amerikai indián törzsektől kapta, akik a bőréből nyert mérget kenték a nyilaikra, és ezekkel vadásztak. Ez a kétéltű a folyamatos erdőirtások, a mezőgazdaság, a fa kitermelés, valamint az illegális aranybányászat miatt került a kihalás szélére. Mindezek ellenére úgy néz ki, hogy ez a mérges faj mégis esélyt kap a túlélésre. A World Land Trust összefogva a ProAves kolumbiai természetvédelmi szervezettel arra törekszik, hogy a Choco erdőben egy 50 hektáros védett területet hozzanak létre, ezzel növelve az esélyt a fajfenntartásra.

Ibériai hiúz
Ez a faj a legritkább macskaféle a világon és egyben a legjobban veszélyeztetett európai ragadozó is. Súlyosan veszélyeztetett. Spanyolország dél-nyugati részén található meg. A nyílt erdőkkel kevert nagy kiterjedésű bozótosokat kedveli, ugyanis a nyílt terepen élnek fő zsákmányállatai, a ligetekben pedig kialakíthatja vackát. Már csak alig száz példány él közülük a vadonban. A 20. század elején számukat 100 000 példányra becsülték, az állatok 80% -a viszont eltűnt az 1960 –as és az 1980 – évek között. Ennek oka az üregi nyulak megfogyatkozása és a vadászat, a fő veszélyt pedig a portugáliai és spanyolországi paratölgy-erdők kivágása jelenti.

Borzas gödény
Délkelet- Európában és Ázsiában él. Nagy kiterjedésű, vizes élőhelyeken szeret költeni. Ritkán jelennek meg Magyarországon kóborló példányai. Fokozottan védett. Eltűnésének okaiként a vizes élőhelyek felaprózódása és a vadászat említhető. A borzas gödény a legnagyobb vízimadár, társas madár, gyakran vadászik és röpül csapatban. Csoportosan fészkel. Fészkét nádból és más növényi anyagokból építi. Szinte kizárólag halakra vadászik. A borzas gödények gyakran egymással összefogva halásznak, körbezárva, és összeterelve a halakat. A vadászathoz hosszú csőrüket használják. Könnyedén, rövid siklásokkal, igen magasan repül.

Szerintetek mi lesz a veszélyben lévő állatokkal? Van esélyük a fennmaradásra? Mi segíthetnénk nekik valahogyan?

Tóth Hanna

Történt egyszer a szeretet ünnepének környékén, hogy három tinilány kitalálta, hogy kipróbálnak valami újat. Most ne botrányos sztorikra számítsatok, meg bulikra, hanem valami sokkal személyesebbre. Ilyenkor, amikor mindenkiben túlteng a segíthetnék és a szerethetnék, talán pont ilyenkor van az embereknek leginkább szüksége egymásra.

Egy nap tehát összejöttünk, és felkészültünk az „akcióra”. Két nappal később kimentünk a Hősök terére, és reménykedtünk. Hogy miben? Abban, hogy megölelnek. Ugyanis két barátnőmmel csatlakoztunk egy ausztrál férfi, Juan Mann kampányához, a Free Hugs mozgalomhoz.

A projekt lényege, hogy valamilyen közterületen, egyedül vagy akár a barátaiddal, mindenkit megöleltek, akinek egy ölelésre van szüksége. Ha belegondolsz, ez egy nagyon jó „játék” tud lenni. Ha el mered kezdeni, tényleg tök izgalmas dolgokat tapasztalhatsz. És most bele is vágok, és elmesélem nektek az én tapasztalataimat.

1. Soha nem lehetsz eléggé előítélet-mentes, hidd el, mindenkinek szüksége van a szeretetre. Egy ölelés mindig sokkal többet számít, mint gondolnád.
2. Ha belevágsz sokkal jobban be leszel tojva, mint ahogy azt előtte gondoltad volna.

Velünk is ez volt. Kimentünk, elővettük a táblákat, és rájöttünk: Úristen, most mi lesz? Mi van, ha megölelnek minket? Mi van, ha nem ölelnek meg minket? Mi történik, ha külföldiekkel találkozunk?

De az első (meg a második és a harmadik) szívroham után már inkább izgatottak voltunk, és amikor odajött hozzánk az első „kuncsaft”, már bátran öleltem meg, és minden félelmem azonnal elszállt. Úgy látszik, nekem is szükségem volt egy kis ölelésre és bátorításra. Innentől kezdve sokkal nagyobb lett az önbizalmunk, és elkezdtük szétosztani, amit hoztunk. A szeretetet.

3. Nem csak adsz, de kapsz is. Tudom, hogy elcsépelt duma, de így van. Oké, hogy az önkénteskedésnél is mindig ezt mondják, meg hogy mennyi szellemi értékkel leszel gazdagabb, de most tényleg kapsz. Mert egy ölelés két emberen múlik, és mindenki boldogabb lesz tőle.
4. Legyél magabiztos! Hiszen ha azt látják rajtad az emberek, hogy te most tényleg hiszel abban, amit csinálsz, és meg mered ölelni őket, akkor ők is jobban meg mernek nyílni. De azért érdemes nem átesni a ló túlsó oldalára, mert ha azt látják, hogy egy tinédzser pszichopata mosollyal közelít feléjük, hogy megölelje őket, akkor inkább elfutnak, és értesítik a rendőrséget.
5. Mindig legyél kedves és jó fej. Ha az emberek észreveszik, hogy nem vagy velük bunkó, de nem is vagy mufurc, akkor az előítéleteik is enyhülnek, és jobban bízni fognak benned. Fontos, hogy legyél nyílt, mert akkor mindenki más sokkal barátságosabb. A merészség is fontos, mert neked is kezdeményezned kell.
6. Legyél elővigyázatos! Mert bár oké, hogy bizalom, kedvesség meg minden, de vannak olyan emberek, akik már nem hisznek az ilyenekben, és visszaélnek ezzel.

Sajnos a szeretet ünnepén sem alszanak a zsebesek, és ha megölelnek, akkor könnyen kilopják a zsebedből a tárcádat és az igazolványaidat – ahogy az egyik barátnőmmel is tették. Hasznos, ha minden értékedet a kabátodon belül, egy biztos helyen tárolod, ha nem akarsz csalódni. Ez sajnos benne van a pakliban.

7. Nincs két egyforma ember. Van olyan, aki rögtön odajön hozzád, és mielőtt megszólalhatnál, szorosan megölel. Van, aki némán odaáll eléd, és csak bámul, szorongva mosolyog rád. Hozzá neked kell odamenni. Egy kis szeretet neki is kell, és arról, hogy visszahúzódó, nem ő tehet. Meglátod, ő is meg fog ölelni. Lesznek majd idősek és fiatalok is. Hozzám például egy nagymama jött, aki elmesélte, hogy idén karácsonykor nem látja az unokáit, és emiatt ideiglenesen mi léptünk az unokái helyébe. De találkoztunk nagyon kicsikkel is, például egy 2-3 éves kislánnyal, aki lenénizett minket.
8. A szeretet mindenkié, és ezt tényleg megtapasztalhatod. Ugyanis, ha bármikor egy kicsit elveszettnek, magányosnak vagy szomorúnak érzed magad (ami, valljuk be, a mi korunkban nem ritka), elég egy ölelés, hogy kisüssön a nap, felragyogjon a szivárvány és boldogabb legyél.

Tudom, hogy nagyon szentimentális lett ez az összegzés, de ha túlélted az ömlengésemet, akkor remélem megértetted, és valamikor te is kipróbálod majd az ingyen ölelkezést. Mert csak jó lehet a vége, minden szempontból.

Update: Így közel egy évvel a cikk megírása után is mindenkinek csak ajánlom hogy próbálja ki a „Free Hug”-ozást, de ha nem érzel magadban elég bátorságod hozzá, vagy csak szimplán hülyeségnek gondolod hogy kiállsz közterületre embereket „szeretgetni”, esetleg nincs elég időd hozzá akkor ünnepeld máshogy a szeretetet. Ott a családod, ott vannak a barátaid, egy ölelés mindenkinek jobbá teheti a napját. Éreztesd a szeretteiddel hogy fontosak neked. Beszélgess velük, bármiről, semmiről, mert manapság a digitális technika világában erre egyre kevesebb időt szánunk. Közeledik a karácsony, ilyenkor talán mindenkinek még jobban igénye van a szeretetre és az csak nekünk is jó ha kimutatjuk. Mert egy mosoly egy idegennek reggel a villamoson, lehet hogy felvillanyozza az egész napját. Egy ölelés mielőtt elbúcsúztok egymástól a barátaiddal csak feltölt melegséggel és boldogsággal. Merjétek kimutatni hogy szerettek és hogy nektek is igényetek van a szeretetre!

Rónai Sára 

Miért nem vesznek komolyan minket kamaszokat, a felnőttek?

1, Mert elfelejtik, hogy attól, hogy fiatalok vagyunk, hogy néha kiborulunk, hogy sokat röhögünk, meg becsúszhat egy-egy csúnya szó, még tudatosak és felelősek is tudunk lenni.

2, Mert megijednek attól, mennyire le vannak maradva a mai világtól, hiszen mi sokkal jobban vágjuk, hogy mi a trend. (például a trend szó, ami NEM trendi)

Október 24-én éjfélkor végre megjelent magyarul is a Harry Potter és az elátkozott gyermek című könyv. A magyar rajongók ­­– köztük én is – ezt hihetetlen lelkesedéssel és egyre nagyobb zsongással várták, és már-már időnyerőt akartak használni, hogy hamarabb megszerezzék… Persze, miután elolvasták a könyvet, rá is jöttek, hogy ez mennyire, de mennyire rossz ötlet lett volna.

Több száz pszichológiai és gyereknevelési könyv szól a kamaszokról, kamaszkorról, mint szülők számára kötelező olvasmány. Több elnevezést is aggattak már ránk: kamasz, tini, serdülő, fiatal, tinédzser, kiskorú, tizenéves, gyerek… De milyen is kamasznak lenni?

Sokszor olvastam már különféle szülőknek szóló cikkekben, könyvekben, hogy kamasszal élni bizony nem egy leányálom, sőt, az az időszak az, amikor ajánlatos túlélő üzemmódba átkapcsolni. Aztán persze jönnek az összehasonlítgató írások: kis korban vagy tinédzserként nehezebb a gyerekkel? A kamaszok ingerlékenyek, zárkózottak, kedvtelenek, és pimaszok. De egy fontos dolog mindig hiányzik a jellemzők közül. (Szégyelljék magukat, komolyan!) Az, hogy a kamaszok a legfantasztikusabbak a világon! El is mondom miért.

Én is kamasz vagyok, bizonyítékom az, hogy a 16.-dik életévemet töltöm. És be kell vallanom, nem írnak teljesen sületlenségeket azok a rólunk szóló cikkek, könyvek, amik arról írnak, hogy a tinédzser korban az ember keresi önmagát és gyakran megkérdőjelezi a körülötte élők értékrendjét – értsd. lázad. Pár éve még mosolyogva legyintettem erre, hogy ez tökre nem így van, hagyjanak már. De most már nem. Mert tényleg, határozottan így van.

Észrevették, hogy mikor felsoroltam a kamasz szinonimáit szerepelt köztük a fiatal és a gyerek is, egyszerre? Ellentmondásos ugye? Hát valóban az. Egyik nap visszamennék öt évesbe, és azon is megsértődnék, ha valaki rám mosolyog, a másik nap viszont már egyedül lófrálnék a városban, zsebemben a kamuszemélyivel. Ilyen állapot ez a kamaszkor, legyint most mindenki. De tudják, mint egy kíváncsi és kotnyeles kamasz, azt figyeltem meg, hogy ez nem csak a kamaszokat, de nagyon sok felnőttet is jellemez. A felnőtteknek gyakran sokkal egyszerűbb egy kamaszt analizálni, (és felsorolni annak hibáit), mint először elmélyedni saját magukban.

A kamasz olyan, mint egy kőműves. Minden nap építi saját magát és főként az önbizalmát. Elárulom, leggyakrabban egy kamasz szomorú és savanyú napja mögött egyetlen pillanat áll, mikor reggel belenézett a tükörbe és nem tetszett az, amit látott. Vagy főként az, akit látott. És persze a bizonytalanság se a legjobb, hiszen ki vagyok én, mi lesz belőlem? – általában csak a szülők tudják, már akkor is, amikor a gyerek még 5 éves sincs.

A kamasz alapvetően nagyon kíváncsi és előítéletmentes, de ne felejtsük el, hogy elsősorban védtelen. Maradva a kőműves szinonimánál, jó magabiztosságot csak jó alapanyagból lehet építeni, ha nincs meg a jó habarcs, a kamasz gyakran ronda sárral vonja körbe magát és akkor mást aláz, a kellő magabiztosság nélkül. Ezután csak pár lépés és ott egy rossz út, a boldogtalan felnőtt kor felé. Abból következtetve, hogy kamaszkorban alakul át a gyermek, nő fel –felnőtté – nagyon sok minden ilyenkor dől el, hiszen ekkor alapozzuk le a felnőtt életünket. Kamaszkorban még van esély, ezer lehetőség amerre elindulhatunk. Ekkor fantasztikus dolgokat tapasztalunk, körültekintünk, alaposan megvizsgálunk különféle nézőpontokat és meghozzuk első döntéseinket. Lábjegyzet nekünk: A nagy kutakodás és kérdőjelezés időszakában könnyen elvarázsolódhatunk és a tapasztalat hiányában félrevezethetnek. Így bizonyos szintig mindig érdemes hallgatni az idősebb, bölcs felnőttekre, ezt ne felejtsük el makacs és önfejű utunk közben! Szerintem, amit gyakran elfelejtünk a rohanó világban, az a kölcsönös tisztelet. Olyan jó lenne néha azt érezni, mikor egész nap azon izgulunk, hogy milyenek vagyunk, miben vagyunk jó/ rosszak, hogy egy pillanatra megbecsülnek bennünket, és tisztelnek bizonyos tetteinkért –a felnőttek.  Mert szerintem tényleg, a kamaszok fantasztikusak (és el se hiszik, mennyien nem gondolják ezt így közölünk, ami elég nagy baj).

Oké, tudom, már rég béna és sok a kamaszok öndoppingjából ebben a cikkben, de abban reménykedek, hogy így a felnőttek jobban meg tudnak majd érteni minket. Mert ahhoz, hogy mi most keressük meg magunkat, nagyon sok bátorság, küzdelem, tanulás kell. És nem feltétlenül jó jegyek és engedelmesség. Nem szeretnék túl nagy nyomást tenni a felnőttekre (és főként, a szülőkre), de nem hibáztathatják a kamaszt a saját hibájaiért, ha nem mutatták meg neki szeretetteljes légkörben a felelősség, döntéshozás példáját. Nem beszélve arról, hogy egy szülőnek (vagy akár tanárnak) a kamasz a legtisztább tükre. Így ahelyett, hogy leszidjuk és meg se hallgatjuk, inkább beszélgessünk vele, és egy szeretetteljes közeg biztosításával segítsük az útját. És igen, mennyire nehéz elengedni. Hát tényleg valóban az!

A legnehezebb talán a kamasznak, aki most jön csak rá, hogy miféle világ vár rá miután felnő. De vegyük észre, hogy most, mikor ilyen kibírhatatlanok és pimaszok, ők, most utoljára igazán a mi kislányunk és kisfiúnk és hihetetlen milyen nagyok, szépek és ügyesek. Kivétel, ha visszaszólnak. Ezért is, a következőkben itt van pár tanács:

 1, Azt mindenki tudja, ha egy kamasz rosszkedvében van. Meglátszik. Ezt a felnőttek hajlamosak egyáltalán nem megérteni és még idegesítően kérdezgetni is, hogy mi a baj. Hát elmondom: mi se tudjuk! Ilyen hangulatban veszélyes igazán veszekedésbe keveredni velünk, a legjobb megoldás arra, hogy ez ne következzen be, az, hogy békén kell minket hagyni. El kell vonulni! (aztán ha kikristályosodik éleslátásunk, már profi érveink lesznek megnyerni a csatát…)

2, A legtöbb, amit adhatunk egy kamasznak: a figyelem. Sok szülő panaszkodik, hogy megkérdezi mi volt a suliban, és jön a semmi válasz. De ez tök sokszor igaz – inkább kérdezzék azt, hogy hogy vagy! Persze, figyeljünk rá akkor is, amikor csak a barátnők drámáiról beszél, hiszen ha megoszt velünk valamit, az foglalkoztatja, fontosnak tartja. De a legfontosabb mégis az, ha a kamasz magáról beszél. Hogy hogy látja önmagát, mit szeret csinálni. Ugyanis ekkor tudhatunk meg a legtöbbet róla.

3, Beszéljünk magunkról. A kamasz nyugtalanságát sokszor okozhatja az, hogy nem érti mit miért csinálnak a felnőttek. Legyünk őszinték, nyugodtan fakadjunk ki, ha rossz a kedvünk, fáradtak vagyunk! Ami fontos, hogy ezt ne szemrehányóan tegyük! Ne kenjük a kamaszra! Ez az őszinteség, nem a szülői tekintély megcsorbulását fogja előidézni, hanem egy bizalmas kapcsolatét.

4, A hasonlítgatás tényleg borzalmas, de én gyakran főleg attól tudok falra mászni, ha a kisbaba létemhez viszonyítanak. Gondolom, mindenki előtt megjelenik a kép a könnyes szemű anyáról, aki a gyerek kiskori képét puszilgatva és első pár kisszandálját szorongatja áll a 16 éves gyereke előtt. Ne értsenek félre, ez tök szép és jó! (Ha majd egyszer anya leszek, nyilván én is teljesen így érzek majd) de abban a 16 évesben így is elég kérdőjel van. Ezzel ellentétesen az viszont nagyon jó, ha úgy emlékszünk vissza a szép régi időkre, hogy azt együtt tesszük. Így nekünk, kamaszoknak is az a szeretetteljes gondoskodás és közeli kapcsolt tűnik ki a régi szép időkből – amit a szülő talán vissza akar hozni a mindennapokba, és nem az, hogy, jaj de béna vagyok most, hogy felnőttem.

5, Fogadjuk el és legyünk rá büszke. Minden ember egész életében bizonyítani akar -persze mindenki saját magának – de ezt sokkal könnyebb, ha tudjuk, hogy másnak nem kell. És egy büszke vagyok rád, szeretlek- minden esetben többet ér bármi másnál.

Utolsó megjegyzésként, a kamasz egy idegesítő szó (főleg ha a nagyid és a húgod néha pimasz kamasznak hív, ha idegesíteni akar), így elnézést kérek minden kamasztól amiatt, hogy ennyiszer használtam a kamasz szót, ebben a kamaszokról szóló cikkben. De az igaz, hogy nem lehet egy „kamasz” szóval beskatulyázni a kamaszokat. Mert mi is emberek vagyunk, igaz még kicsit az életünk elején, de mindannyian másmilyenek, és épp ezért fantasztikusak! Úgyhogy bocsi KAMASZOK! (Na jó, ezek után már én is megsértődtem volna)

Somos Emma