As We See

As We See a WAMP-on

2017. március 10. - As We See

as_we_see_plakat.PNG

Szeretünk játszani a szavakkal és cégünk játékosan szeretné csökkenteni a generációs űrt a kamaszok és felnőttek között. Célunk közelebb hozni a kamaszokat és a felnőtteket, úgy, hogy játékos formában tudjanak egymással nyíltan beszélgetni.

as_we_see_bemutatkozas.PNG

Az As We See missziója, hogy játékosan közelebb hozzuk egymáshoz az embereket.

Az egész azzal kezdődött, hogy cikkeket írtunk, mert szerettük volna bemutatni a világot egy kamasz nézőpontból, egyedi, sokszínű véleményeket megosztani és így elmondani, hogyan látjuk mi a világot.

Ebből kialakultak a REMINDEREK, mint az első termékünk. Ezek olyan gyurmából, kézzel készített medálok, amiket kulcsta...rtón vagy karkötőn viselhetsz. A lényeg, hogy minden reminder egy-egy olyan értéket szimbolizál, ami megjelent egy cikkünkben. Így tettük kézzel foghatóvá azokat az értékeket, amiket megfogalmaztunk az írásainkban. Így rendeltünk minden cikket egy reminder alá, és így emlékeztetnek a reminderek az igazán fontos dolgokra az életben. Hiszen olyan értékeket szimbolizálnak, mint a szeretet, szenvedély, titkok, hála, természet, tudás…

Hat fő Reminder-t tartottunk meg a piackutatások alapján, amelyek a boldogság, hála, természet, kapcsolatok, szeretet és tudás értékét képviselik. Ezekből a reminderekből épül fel az új termékünk, a Pont Nem kártyajáték, melynek célja, hogy a játszó felek megismerjék egymást. Nagyon sok különböző helyzetben használható: iskolákban, akár munkahelyi csapatépítésre, de buli-játéknak is megfelel.

Cél, hogy a játékosok jobban megismerjék egymást és önmagukat.
És a vége PONT NEM az lesz, amit előre gondoltok.

doboz_elolap.jpg

KERESD MÁRCIUS 12 - én A WAMP - on!
Óránkénti próbajátékkal és fánkkal várunk standunknál! Ismerd meg a többi játékost és önmagad játékos formában!
Reminders - 500 Ft
Pont Nem kártyajáték - 3500 Ftcsapat_logoval.PNG
Mi már nagyon várunk titeket!

 

Egy jó tanuló vallomása...

Hálásnak kéne lennem

Jó tanuló vagyok, mégsem tudok ennek örülni. Hogy miért nem? Mert általában egy ilyen szerep rengeteg előítélettel és megkülönböztetéssel jár. A legtöbben mindössze annyit látnak, hogy nagyon jók a jegyeim. Ezek alapján én egy stréber vagyok és kész, egy nyalizós, a tanár kis kedvence. És itt jön a pont. Nekik ugyanis elég egyetlen cédula, amit rám ragaszthatnak, és nem érdekel senkit ezen túl milyen is vagyok én valójában.ac2.jpg

Viszont most nem arról szeretnék írni, hogy milyen rossz nekem. Az előítéletesség pedig bármilyen szörnyű is, örökké létező probléma. Legalábbis az én szempontomból.

Amit valóban érdekesnek tartok az, hogyan változott meg az önképem. Hogyan békéltem meg a stréberséggel.

Az egész ott kezdődött, amikor közszolgálati munkaként vállaltam, hogy egy mozgássérülteknek fenntartott iskolába megyek. Eleinte csak bejártam a tanulószobába, és segítettem a házi írásban, kikérdeztem őket, ilyesmik. Azóta nagyon jóban lettem az egyik lánnyal, és már nem csak együtt tanulunk, hanem sokat beszélgetünk, egyszóval barátnők lettünk. Nem állítom, hogy teljesen át tudom érezni a helyzetét, mert ehhez heti egy alkalom édes kevés. De hiszem, hogy belelátásom nyílt egy olyan „világba”, amiről azelőtt semmit sem tudtam.

Rengeteget tanultunk együtt, és számtalanszor drukkoltam neki egy dolgozat vagy felelés előtt. Tudom hogy mennyire szorgalmas. Biztos vagyok benne, hogy gyakran sokkal többet tanul, mint én. Őt mégsem hívja senki strébernek. Mivel valaki föntről úgy döntött, vagy csak a szüleinktől örökölt genetikai tényezők úgy határozták meg, hogy én jobb hatásfokkal tudjak tanulni. Lehet hívni ezt szerencsének, átoknak, hálásak lehetünk, vagy szidhatjuk a teremtőt. Attól még ez így van és kész.

Azelőtt nem gondolkoztam azon, a többiek vajon mennyit tanulnak egy matek dolgozat előtt. Sőt abba sem gondoltam bele, hogy sokaknak nem azért lett rossz jegyük, mert lusták, csak csupán más képességűek. Nem tudtam, hogy míg én megtanulom azt a verset 10 perc alatt, addig van aki, rengeteget szenved vele.

Én most nem magamat szeretném dicsérni, mert rengeteg olyan dolog van, ami nekem nem megy. Olyan szociális, vagy testi képességekről beszélek, amik másnak legkisebb mértékben sem jelentenek nehézséget. Csak hogy egy példát említsek, hihetetlen sok munkámba került az, hogy most már képes vagyok leszólítani egy idegent az utcán. Sokan biztos nem is gondolnátok, hogy másnak ez jelent gondot. Így voltam én a tanulással.ac1.jpg

A lényeg, hogy azóta azt hiszem, másként tekintek magamra. A jegyeimre, és úgy en bloc a tanulásra. Nem mondom, hogy szeretem a szerepemet. De hálás vagyok, és ebből a szempontból szerencsésnek érzem magamat. Mert tudom, hogy hiába stresszelem szét magamat egy témazáró előtt, az egész teljesen nevetséges. Nincsen különösebb tétje annak, hogyha egyszer becsúszik egy rosszabb jegy. Hiszen tudom, lesz rá lehetőségem, hogy kijavítsam.

Röviden összefoglalva ez alatt az egy és fél év alatt rengeteget kaptam és tanultam heti egy alkalom alatt. Valószínűleg nem tud róla, de olyan mennyiségű bizalmat és szeretet kapok tőle másfél óra leforgása alatt, ami sokszor az egész napomat feldobja. És azáltal, hogy segítettem neki a tanulásban, nagyon sok mindent megtanultam. Többek között azt, hogy nem kellene annyit foglalkoznom azzal, hogy mások mit gondolnak. El kell magamat fogadnom, s ahelyett, hogy viszolygok magamtól, inkább hálásnak kellene lennem.

Göde Anna

Egy karácsony négy szemmel...

Mindenkinek mást jelent a karácsony. Mindenki máshogy gondolkozik róla. Négy lány leírta, hogy őket idén karácsonykor milyen érzések kerítették a hatalmukba. Négy kamaszlány, négy élmény, négy karácsonyfa, egy karácsony...

1.
Nekem a karácsony a figyelmességről szól, hogy együtt legyünk azokkal, akik fontosak nekünk, hogy gondoljunk egymásra.
Viszont azt is tudom, hogy a karácsony sosem lesz tökéletesen békés, nyugodt, szeretetteljes. Mert ilyenkor mindenki főz, süt, karácsonyfát díszít, ajándékot csomagol. Rengeteg a teendő, s gyakran elfelejtjük azt, hogy mi is a fontos. Ekkor jönnek a hatalmas családi perpartvarok.
Szerintem inkább legyen kevésbé szép ajándék, kissebb fa, egy fajtával kevesebb sütemény, minthogy belerokkanjunk a készülődésbe. Mivel nem ez számít. Hanem az, hogy együtt legyünk, és jól érezzük magunkat.15730746_1833913033520061_192336038_n.jpg

2.
Én enyhén szólva karácsony- fanatikus vagyok. Kb. Egész évben karácsonyi hangulatom van. Érzem a mézeskalács szagát, hallom a Diótörő zenéjét és ha kinézek az ablakon havasnak látom a tájat. Na jó, azért ennyire nem komoly a dolog, de az biztos hogy számomra a karácsony az nem csak pár nap. Talán azért is imádom annyira, mert egyszerre sültkrumpli es citromos pisztráng. Egyszerre mindennapos es ünnepi. A karácsony egy olyan ünnep, amikor egy pillanatra megáll a világ és körülnéz. Körülnézek es észreveszem a többieket. Észreveszem azt, hogy mennyi mindent kaptam a világtól. Es főleg a családomtól, szeretteimtől. A karácsony egy megnyugvás es egy kis észhez térítés nekem. Hogy hé, állj es vedd észre! Értékelem és hálás vagyok. De a legszebb, hogy ezt nem lehet erőltetni. Egyszer csak jön a karácsonyi érzes. Főleg akkor, amikor benyitunk a nappaliba es meglátjuk a karácsonyfát. Íme a karacsonyi varázslat.
Utóirat:
Azert kamaszként már kicsit nehezebb a dolga az embernek hogy aterezze a varázslatot, de nem lehetetlen. (Tudjatok, mert csodák léteznek, főleg karácsonykor)

15749529_221289684992406_599785208_n.jpg

3.
A Karácsony számomra, egy nagyon jó része az évnek. Ilyenkor pihenhetek és sok időt tölthetek a családommal. Szerintem a karácsonynak nem kell tökéletesnek lennie, csak az a lényeg, hogy jól érezzük magunkat. Persze nyilván, nem lehet folyamatosan boldognak lenni, ezen a néhány napon keresztül. Viszont fontos arra törekedni, hogy türelmesebbek és megértőbbek legyünk karácsonykor, még akkor is, ha ez nehéz feladat. Viszont a befektetett energia mindig megtérül. Ugyanakkor a figyelmesség is fontos, mivel a figyelem is ajándék tud lenni. Szóval szerintem, a karácsony egy olyan ünnep, amikor az egész család együtt van, és persze kisebb összetűzések vannak, de alapvetően jól érzik magukat és sokat tudnak pihenni.15722439_1872417599660501_632849790_n.png

4.
Nekem a karácsony minden évben kicsit más. Mindig ott vannak a jó dolgok amiket érdemes várni, de mint minden a karácsony sem szokott felhőtlen lenni. Szerintem manapság az emberek egyre inkább elfelejtik, hogy miről kéne szólni az ünnepnek. És nem feltétlenül csak a karácsonynak, hanem minden ünnepnek az évnek ebben a szakában. A békéről, a szeretetről, a nyugalomról, a boldogságról. És ehelyett mi felé megyünk? Az ünnepet kezdik feltölteni újabb jelentések amik korántsem olyan pozitívak: bizonyítás, versengés, "balhé", megfelelni vágyás, kötelezettség. Egyre kevésbé figyelünk az igazán lényeges dolgokra, és ezzel magunk számára rontjuk el azokat az élményeket amik csodálatos emlékekként maradhattak volna meg. Mert nincs azzal baj, hogy november elsején elkezdesz készülődni az ünnepekre, de ne azért tedd, hogy másokat megelőzz, hanem azért mert neked jó így. Sokkal fontosabb, hogy saját magunkat, a szívünket öltöztessük ünneplőbe. Ne a házat díszítsük fel ötvenféle girlanddal, és csillagporral, hanem kezdjünk el gondolkodni azon, hogy mit jelent az ünnep valójában. Azt hogy a szeretteinkkel lehetünk? Vagy azt hogy minél drágább ajándékot adjunk ezzel "kimutatva a szeretetünket"? A karácsony lehet egy nagyon boldog dolog is, de ha nem az igazi értékekre figyelsz oda akkor elveszik a jelentés, és teljesen üres lesz legbelül. Mert énekelhettek karácsonyi dalokat a fa alatt, úgy hogy közben tudjátok hogy most már igazán megoldhatnátok a sok bennetek feszülő konfliktust, vagy degeszre tömhetitek magatok sütivel, Iron Maiden-t hallgatva és érezhetitek, hogy azokkal vagytok akikkel lennetek kell, és ez egy igazi ünnep a szívetekben. 15731048_1051152081662978_802949572_n.jpg

 

Boldog Karácsonyt, és Kellemes Ünnepeket kíván az As We See!

Én és az Emergency-Chocolate

Az Emergency-Chocolate egy különleges dolog. Most mondhatnám, hogy én találtam ki de ez nem így van… Ezt a nevet találtam ki hozzá én, amin néhány barátnőmmel (mind külföldiek, ezért angol a név) sokat röhögtünk. Szerintem világszerte nagyon sok tinilánynak van egy hasonló "szertartása" vagy szokása, de ha esetleg még nem hallottatok róla, leírom, hogy mit jelent.

Szóval az Emergency-Chocolate lényege, hogy van egy tábla csokid, kaptad, vetted, szerezted tökmindegy, a lényeg hogy van egy tábla csokid amit nem eszel meg azonnal, hanem megtartod. Megtatod és eltartalékolod "vészhelyzet" esetére. Ezek a vészhelyzetek jobb esetben nem olyanok, hogy lerobbant a fél házam, vagy a főldrengés elvitte a falumat, hanem belső vészhelyzetek, amik bennünk kamaszlányokban előfordulhatnak. Ugye mint azt a legtöbben tudjuk, egy kamasz sokkal de sokkal labilisabb személyiség mint a föld összes többi "normális" embere; sokmindent máshogy értelemezünk, máshogy érzünk. Ha valami egy hormontúltengéses kamasznál rosszul sül el, akkor az például sokkal inkább előhozza az összes többi csalódást, és nehézséget az életben, és ezek felerősödnek. A kamaszlány ilyenkor először dühös lesz, és mindennek neki akar menni, de aztán már csak egy apró mozzanat kell, ami lehet hogy egy perccel, de lehet hogy egy héttel később, a lényeg, hogy hamarosan bekövetkezik, és akkor a tinédzser a "dühöngő őrült"-ből átcsap a világfájdalmas reményvesztett gyerekbe. Ilyenkor sírunk, ami kivétel nélkül mindig jót tesz. Mert sírni jó dolog, és ha úgy érzed hogy ettől gyenge vagy, hát elárulom, hogy nem. A sírás segít mert könnyebb leszel tőle, de érdemes figyelni arra, hogy ne vidd túlzásba, mert akkor nehezebb kikecmeregni a gödörből. Ilyenkor lép életbe az Emergency-Chocolate.8aa865109e226435e90a8a4a0ce3c3b8.jpg

Szóval… Úgy érzed, hogy összecsaptak feletted a hullámok, semmi nem sikerül, és teljesen kétségbe vagy esve. Ez normális, mindenkivel van ilyen. Nyugodtan dühöngj, aztán nyugodtan bőgd el magad, üvöltsd ki magadból a fájdalmadat, aztán sírva ülj le egy vidám film elé,  vedd elő az Emergency-Chocolate tábládat, bontsd ki, kóstóld meg, és ne erőltesd a megnyugvást, jön az magától.

Velem is a napokban volt ilyen, gyűltek és gyűltek a dolgok, amikor kiakadtam… Még a "mikulástól" kaptam egy tábla Ritter Sport Gebrantine Mandel csokit amire mondtam is, hogy ez bizony egy különleges tábla, majd egy különleges alkalomkor bontom meg.  Hogy mi az a különleges alkalom, azt úgyis érzem, lehet ünneplés, vagy teljes kiborulás, tudom, hogy jókor bontottam meg a csokit. Szóval kiakadtam, de úgy gondolkoztam, hogy tök mindegy, hogy az élet kicseszik velem, mert majd én bemosok a világnak és minden rendbe jön (ez volt a dühös rész). Aztán kereken egy héttel később, amikor hihetetlen nagy csalódás ért, nem bírtam tovább. Elsírtam magam (a bkv-n), és aztán otthon meg totál kiborulva bőgtem először apámnak (mert ő volt ott), aztán meg egyedül, mert mégis csak az én fájdalmam és senki nem értheti meg (minden kamasz így gondolkodik). Végül, az egész nap után totál kimerülve bedőltem az ágyamba, elővettem a laptopomat, és visszaemlékeztem a tanácsaimra saját magamnak, és minden más kamasznak a földön. Beraktam az Ötödik elem c. filmet és megbontottam ezt a csokit. És kockáról kockára a világ egy boldogabb hely lett, és nem láttam már mindent a legnagyobb szörnyűségnek.

És igen tudom, hogy nem a legegészségesebb dolog a világon filmet nézve csokit zabálni, de ez sokkal jobb mintha mondjuk valaki vagdosná magát, vagy máshogy vezetné le a feszültséget.ritter_sport_100g_winter16_gebrannte_mandel.png

Nem mondom, hogy az Emergency-Chocolate életeket ment vagy valami, de  mégis segít egy kicsit helyre állítani a világ rendjét; és bár nagyon nem oké minden bajban telezabálni magad, mert ez gyors elhízáshoz stb. vezethet, de néha-néha amikor már minden kicsit túl sok, akkor egy ilyen lenyugvás kell ahhoz, hogy rendben folytasd tovább.

Egyszóval én mindenkinek ajánlom ezt a módszert aminek a lényege, hogy ne azonnal, és nem is akár egyben edd meg a csokidat, hanem amikor a legngyobb szükséged van rá, És ezt onnan fogod tudni, hogy nem lesz bűntudatod, se előtte, se utána amiért tényleg ettél egy nem feltétlen egészséges csokimennyiséget. Mert ha sokáig erősen, sulykolod magadba a depressziódat, és világfájdalmadat, a csalódásaiddal együtt az sokkal egészségtelenebb.

Hajrá Emergency-Chocolate!

 

Rónai Sára

Mi vár rád a KÖKI Terminálban, az AWS standjánál?

December 16, KÖKI TERMINÁL. 12 órától 16 óráig találkozhattok velünk, az As We See standjánál  a II. emeleti rendezvényteremben, a Hádával szemben, a Posta melletti teremben. Hogy mi vár rád ott?

reminderek.jpg

Először is ott lesznek a REMINDERek, hogy emlékeztessenek az igazán fontos dolgokra. Viselheted őket karkötőként, vagy kulcstartóként. Karácsonyra tökéletes , hogy valami személyes, kézzel-készült ajándékkal tudd meglepni szeretteid. És a REMINDERek segítenek emlékezni az új-évi fogadalmakra is!

meglepetes_reminder.jpg

A standunknál várunk egy meglepetéssel is, amely gondol a kis gyerekekre és a családokra is! Igazi kalandra invitálunk titeket és persze a karácsonyi hangulatot keresők se fognak csalódni.

konyv_reminder.jpg

Valamint az As We See egy karácsonyi meglepetéssel is készül péntekre!

Addig kövessétek a facebook oldalunkat és a blogunkat. A KÖKI-ben találkozunk!

Mert a lányok is nézik...

Miért szeretem lányként a focit, és miért szereti kevés lány ezt a csodálatos sportot?

A fociban rengeteg jó dolog van. A játék nagyon izgalmas, és különleges, remek érzés nézni, hogy hogyan építenek fel egy-egy támadást, de talán a hibákból keletkezett helyzetek a legjobbak. A cselek nagyon szépek, érdekesek, a passzok is kiválók, csakúgy, mint a hatalmas helyzetek és védések.foci2.jpg

A focinak a játékon kívül van még egy nagyon fontos része: a szurkolás. Ha eljön rengeteg ember, aki ugyanannak a csapatnak szurkol, akkor ők hatalmas hangulatot tudnak csinálni, Nagyon jó együtt szurkolni, énekelni, üvölteni, szomorkodni. A szurkolók még a csapatnak is tudnak segíteni a biztatásukkal, erőt is adhatnak nekik.

Egyébként, ahogy én látom, sajnos nem sok lány szereti a focit és a női foci sem annyira népszerű, mint a férfiak által játszott. Nekem van pár ötletem, hogy miért lehet ez. Manapság azért nem szereti a legtöbb lány a focit, mert egyrészt, sok lány nem kedveli az erőszakos dolgokat és talán a néhányan a focit is túlságosan erőszakosnak vélik, mert lehet eléggé durván focizni. Bár szerintem a foci nem feltétlenül egy kegyetlen játék, csak ha valaki ilyen stílusban akarja játszani, vagy nem igazán megy neki és emiatt az ellenfélen szeretné kitölteni a haragját, vagy így próbál meg sikeres lenni. Viszont, szerintem az egyik legnagyobb ok, amiért nem kedvelik, az az, hogy már alapból úgy nevelik őket, hogy ne is igazán érdekelje őket a foci. (Ez a szokás talán még abból az időből maradt fenn, mikor a nők és a férfiak nem voltak egyenlőnek tekintve). A szülők is sokszor azt mondják a gyermekeiknek, hogy a foci az fiúknak való sport. Az apák inkább a fiúkkal mennek ki focizni, a lányokat pedig más dolgokra ösztönzik. Gyakran le is beszélik őket a fociról. „Ugyan már ez nem neked való, ebben könnyen megsérülnél, és nem is siker élményed, neked ez nem is lenne izgalmas.” Azonban ezt nem is csak a szülők hangoztatják, ez sokkal több területen megjelenik. Például a boltokban is fiúk részén vannak foci mintával ellátott termékek.foci4.jpg

Szerintem fontos, hogy népszerűsítsük a focit a lányok körében is, mert ez egy nagyon szuper sport és egyáltalán nem csak fiúknak való, a lányok is tudják ugyanannyira élvezni és ugyanannyira jól játszani is, csak nyitottnak kell lenniük az új dolgokra és néha meg kell szegniük ezeket a kimondatlan szabályokat. Mivel szerintem elég fontos, hogy a nők és a férfiak egyenlő felekként legyenek kezelve, de ezt csak úgy érhetjük el, ha teszünk is érte nem csak beszélünk róla! A változás nem következik be magától, ha tudsz változtatni magadon, változtathatsz a világon is. Sok apró változás felér egy hatalmassal.

Tóth Hanna

Kint vagy bent - mindennapi problémák

Mindannyian jól tudjuk, hogy mennyire fontos a testmozgás, a friss levegő. Rengeteget hallgattuk már az iskolában, a szüleinktől, az orvosainktól. Tapasztalataink is ezt igazolják. Hiszen ha kimegyünk egy fél órára, utána szinte mindig jobb kedéllyel jövünk vissza. Azt is tudjuk, hogy ehhez nincsen szükség nagy megterhelésre, elég egy kellemes tempójú séta. Már az is segít a fejünk kiszellőztetésében, a gondolatok tisztázásában.

Mégse megyünk ki. Még se mozgunk eleget. Mégis az elektronikus kütyüinket bámuljuk. Mi kamaszok, meg a felnőttek… Meg úgy a mai társadalom nagy része. Hogy miért? Pontosan nem tudom. Lehet, hogy ez az egész egy népbetegség, netán a hatalmas betondzsungelek következménye, vagy esetleg a modern elektronika átka. Ki hogyan gondolja. Egy biztos, foglalkoznunk kell a problémával!kb1.jpg

Hiába papolok a természet csodás hatásairól, attól még én is csak egy vagyok a sok közül. Nekem is nehézséget okoz kimozdulni. Ismerek én is mindenféle kifogást: sok a dolgom, fáradt vagyok, hideg van kint, nem érek rá, majd egy kicsit később, csak még ezt az egyet befejezem… Hiszen én is pont ezeket szoktam anyukámnak mondani, mikor azzal traktál, hogy menjek ki. Sorolja az alternatívákat, mire csak a fogamat csikorgatom. Legvégül pedig feladom az értelmetlen szópárbajt, s gyilkos tekintettel, lázadozva kivonulok a szobámból. Aztán kimegyek. És néha, nagy ritkán sikerül mindent elengednem. Nem foglalkozok azzal, hogy engedelmeskednem kellett szüleimnek. Túl teszem magam azon, mennyi dolgom van még. Akkor jól érzem magam…

Had meséljek egy példát, csak a szemléletesség kedvéért:

Vasárnap volt, másnapra hihetetlen mennyiségű tanulnivalóm volt: epochazáró, irodalom antológia, informatika leadási határidő stb. Nagyban dolgoztam, amikor meghallottam anyukám vészjósló lépteit. Majd megszólalt abban a hangnemben miből egyből tudtam, hogy kiakadás közelében van. Jött a rengeteg elmulasztott teendő, legvégül, pedig a jól ismert duma: egész hétvégén ki sem mozdultam a házból. Nem volt mit tenni, kimentem. Fejemen fejhallgató, kezemben a gereblye, én pedig nekiálltam elvégezni a levelek összeseprését. Monoton munka, mely közben szárnyalhat a fantázia. Kitaláltam az antológiám bevezető szövegét, kimozogtam magamat, majd pedig beledőltem a hatalmas levél halomba. Hihetetlen felszabadító érzés feküdni a lehullott levelek között, szemembe beletűz a nap, szól a zene… Megszállt a flow.kb2.jpg

A lényeg az, hogy megértek mindenkit, aki képtelen kimozdulni a lakásból. Megértem azt is, hogy rengeteg teendője van. Hiszen kinek nincs? De attól még néha össze kell szedni minden önuralmat. Le kell tenni a tanulnivalót, munkát, könyvet. Legfeljebb a napi közösségi médián elpazarolt időnkből feláldozunk egy kicsit a kintlét javára.

                                                                                                                                           Göde Anna

December 3.

avagy az AWS bemutatkozása az adventi vásáron

December 3. Nektek mond valamit ez a dátum? Nekünk igen! December 3-án szombaton mutatkozunk be élőben az AKG adventi vásárán. És hogy ez mit jelent? Azt jelenti, hogy ha reggel 9-től délután 2-ig ellátogatsz az AKG-ba, akkor az aulában megtalálhatsz minket a standunknál. És hogy mivel találkozhatsz ott? Totemekkel! A totemek más néven reminderek, kicsi színes figurák amiket kulcstartóként és karkötőként vehetsz meg nálunk.15303786_1333654306685562_337428216_o.jpg

A reminderekben az a különleges, hogy mind nagyon fontos dolgokra emlékeztetnek, amiket mi emberek hajlamosak vagyunk nagyon könnyen elfelejteni. Ezek a feledékenységeink amikre mi most megoldást találunk lehetnek igazán aprók, mint hogy töltsd fel a telefonodat, nagyobbak, mint mondjuk, hogy igyál több vizet, és étkezz rendszeresen, és nagyon fontosak, mint a kölcsönös szeretet és az egymás iránti tisztelet kimutatása. Minden totem több dologra emlékeztet minket és titeket is, e mellet pedig stílusos kiegészítő válhat belőle. Ajándéknak is nagyon megfelelőek, mivel hamarosan jön a karácsony.

15304054_1333654146685578_1839687987_o.jpg
Persze a remindereken kívül is készülünk még egy-két meglepetéssel, ha eljöttök meglátjátok, addig pedig olvasgassátok a korábbi írásainkat, amik mind egy-egy totemhez kapcsolódnak.

15321602_1333654396685553_40406867_o.jpg

 

Halott nyuszi, fehér virág, gyász, meg tisztelet

 

Tegnap meghalt a nyuszim. (Valószínűleg volt egy komolyabb betegsége is, de az esti mínusz fokok sem segítettek neki.) Ezzel így, nem igen lehet azonosulni. Ha valakinek meghal az egyik nagyszülője azt mindenki átérzi. Ha valaki elveszti az egyik szülőjét, az sokkolja az egész környezetét. De egy nyuszi? Attól is sokat lehet sírni este az ágyban. A kamaszok és a gyász. Egy eszmefuttatás.

 

 

 

Ha nagyon-nagyon sarkalatos szeretnék lenni, szerintem kétfajta kamasz létezik a világon a gyász nézőpontjából. Az egyik, amelyik minden elvesztett értéket gyászol. A másik, aki hamar túl van a dolgokon. Én például hetekig tudok gyászolni egy metrón felejtett pulcsit. Leperegnek szemeim előtt az alkalmak, amikor rajtam volt, amikor beletöröltem az arcom, amikor lógott a szárítón, szóval eszembe jut az összes együtt töltött emlék. És megkönnyezem. Ezzel szemben vannak olyan fiatalok, akik majdnem a gatyájukat is elhagyják séta közben, csak mert az a menő. (amúgy már nem… csak szólok, mert igazán nem akarok több alsógatyát látni!)

Visszatérve Bodzára, a nyuszimra. A fehér virágról jutott eszembe. Tudják ilyen fehér és halvány barna volt a szőre és nagyon szeretett ugrándozni a kertben, meg répát majszolni. Csak az összes ilyen egyedi, más nyuszira nem jellemző dolgok. De ha arra gondolok, hogy a ketrece már üres, és nem tudom megsimogatni a puha szőrét, akkor tényleg kicsordul egy könnycsepp.  Most már Bodza, a világ (volt) legcukibb nyuszija, répafelhőkön ugrándozik a nyuszi-mennyországban. De a fehér virág emlékeztet rá, és emlékeztet a gyásznak arra az oldalára is, hogy úgy gondoljak vissza rá, mint egy kertben ugrándozó, boldog nyuszira.

 

 

Mi jut eszembe még a fehér virágról? A tisztelet. Amit a kamaszok oly sokszor elvárnak és oly sokszor nem adnak meg. Mert igen kedves felnőttek, a kamaszok legnagyobb vágya, hogy tiszteljék, és egyenrangú félként kezeljék őket. Kit tisztelnek a kamaszok? Azt, aki valahogy kivívta ezt a szemükben. Önök sem várhatják el, hogy csak attól, mert „felnőttek” a kamasz tisztelni fogja magukat. Azt ki kell érdemelni! De elárulom, elég hozzá pár nagyon egyszerű dolog. Itt egy lista, hogy még egyszerűbb legyen:

-          Legyünk őszinték! Ha egy kamasz látja rajtunk, hogy felmerjük vállalni, ki merjük mondani azt ami igazán a lelkünk mélyén van, akkor szinte biztos, hogy tőle is megkapjuk azt a régóta várt tiszteletet. Mert ha őszinték vagyunk, bizalmat is adunk. Ezt értékelni fogja a kamasz, és hasonlóképpen fog cselekedni

-          Legyünk magabiztosak. Ez egy fontos pont. Ha magában nem biztos, hogy várja el, hogy egy olyan személy tisztelje, aki most tanulja meg elfogadni magát, stb, blablabla, erre azt látja, hogy ön még mindig nem tanulta ezt meg? Másrészt, ha nincs önbizalom, nincs eszköz, nincs gát és a kamasz nem fog felnézni magára. (Inkább le... bocsi, de tényleg.)

-          Érdeklődjünk felőlük! (Vigyázat: ne úgy, mint az aggódó anyák. Hanem, mint egy jó barát!) Ha meghallgatjuk őket, máris ott a bizalom, ezzel egy olyan üzenetet közvetítve, hogy ön nem akarja megjátszani magát egy mindentudó felnőttnek.

-          Legyünk felnőttek. Ez a legfontosabb. Ne próbáljunk kamaszok lenni. Ne mondjuk béna poénokat, szlengeket. Legyünk felnőttek, de úgy, hogy sugárzik belőlünk az élet-tapasztalat, a komolyság, a felelősségtudat. (de a felsőbbrendűség nem)

Egy mondatban összefoglalva: a kamaszok tisztelik az őszinte, magabiztos, felnőtt embereket. Tudom, nem könnyű feladat. (sőt) De hát mit csináljak, nem az én mániám, hogy azt akarom, hogy tiszteljenek a kamaszok.. (egyenlőre)

 

 

A tisztelet a kamaszoknál, nem csak ebben a klasszikus fiatal-felnőtt kapcsolatban értelmezhető.  A kamasznak először meg kell tanulnia magát tisztelni. Elfogadni, szeretni. Ezután, tanul meg a kamasz, mást tisztelni. És nem csak a felnőtteket, hanem a társait is. Szerintem, erre kéne jegyet kapnunk az iskolában. Mert ha megtanulunk tisztelni, nem csak udvariasan társalogni tudunk, hanem meglátni egymásban az embert, annak hibáival együtt, de így ráismerve a saját hibáinkra, a másik erősségére, jó tulajdonságaira is. Ha tisztelni tudunk, szabadok tudunk lenni. Ha tudunk tisztelni, tudunk veszekedni, csapatban dolgozni, boldogan élni. Nem vicc. Egyszer kéne csak kipróbálni. És mint egy kamasz, aki ugyan még csak tanulja azt, hogyan kell tisztelni (de azért egész jó jegyeket kapna, ha osztályoznák…) hagy mondjam most el, mennyire nehéz úgy megtanulni ezt, hogy alig látok példát rá a való életben. Mert sokszor a felnőttek sem tisztelik egymást, tisztelik magukat. Pedig szerintem gyakran ennyi lenne a kulcs. A kölcsönös tisztelet. Erre emlékeztet engem a fehér virág.

 

Somos Emma

 

3+1 gondolat a szerelemről 2. kör

Előző írásunkban három fiatal lány, és egy felnőtt nő válaszolt arra a kérdésre, hogy nekik mi a szerelem, ők mit gondolnak róla. Mi ezt egy kicsit kevésnek találtuk úgyhogy megkérdeztük az ellenkező nemet is, ugyanebben a mintában. Három kamasz fiú és egy felnőtt férfi osztotta meg velünk a gondolatait a szerelemről, mi pedig lejegyeztük őket. Olvassátok, és gondolkodjatok el rajta, hogy bár egyazon érzésről van szó, mégis mennyire másképp látja ezt nyolc különböző ember.

1.
A szerelem egy megmagyarázhatatlan ördögi érzés. Egy olyan dolog ami boldoggá tesz. Boldoggá tesz ha szerethetsz valakit, bízhatsz valakiben. Tudod hogyha rossz napod van ő ott lesz és segít neked.
Nem kérted, de tudja hogy meg kell tennie.

tumblr_ogozewphrw1tnnsqpo1_500.jpg

2.
A szerelem egy érzés. Egy érzés amely olyan mély, hogy áthat téged minden nap minden percében.
Vonz a másik félhez, míg egy egész fele nem leszel.
És ha elmúlik, az fáj, mint a kurva élet.

tumblr_ogjwcqlsdy1vcipm8o1_500.jpg

3.

A szerelem a legszebb dolog a világon, de elvakítja  az embert. Ha szavakat kéne mondanom amik eszembe jutnak róla akkor eteket mondanám: bizalom, törődés, figyelem.  Mert ha szeretünk valakit akkor vigyázunk rá; nem hazudunk neki; megbízunk benne.
Aszerelem a szeretet kezdetleges fázisa, de nagyon sok a közös a kettőben.
A szerelem veszélyes is mert ha elmúlik egy nagyon mély lyukat hagy maga után aminek rengeteg idő kell ,hogy össze forrjon; de ha van aki viszonozza akkor nincsen semmi másra szükségünk mert úgy érezzük, hogy megkaptunk mindent amit akartunk.
Egy mondattal talán, ez az élet értelme. Egyik értelme

tumblr_oh9y80zduw1uzomqmo1_500.png

+1.

Szerintem az ember az a lény, akinek a legprimitívebb ösztöneit is áthatja a kultúra, így a szexuális vágyát és viselkedését is. Ezért beszélhetünk egyáltalán szerelemről az ember esetében. Mivelhogy nem pusztán ösztönszerű dologról van szó. Ehhez elég a szépségideálok sokféleségébe belegondolnunk: míg ma Európában a soványság a vonzó, Tunéziában már hizlalják a lányokat, és ha a barokk szépségeket nézzük, hát egyikük sem férne rá egy divatlap címlapjára.

Ez a kulturális meghatározottság az egyének szintjén is igaz. Mindenki a maga személyiségének, azaz kulturális "állapotának" megfelelően éli meg a szerelmet. Aki olvasta Stendhal regényét, a Vörös és feketé-t, az tudhatja, hogy Julien Sorel szerelemfelfogása katonás (hódításnak éli meg), Mathilde szerelme regényes (kalandra vágyik), de Rénalné szerelme pedig anyai (gondoskodó szerelem) Ezért van az is, hogy még egyazon személy is másképp szerelmes élete során, ahogy a személyisége változik. Hogy az említett példánál maradjak: Julien nem véletlenül tér vissza de Rénalnéhoz élete végén.

Ugyanakkor a hasonlóságok is a kulturális elem dominanciájából adódnak a különböző emberek szerelmi életében. Ha például a férfiakat és a nőket a társadalom más-más szerelmi magatartásra szocializálja, akkor nem csoda, hogy a különböző nők és a különböző férfiak szerelmi élményeiben, viselkedésében és sorsában (!) akadnak hasonlóságok is.

Mindebből az következik, hogy nem léphetjük át a magunk árnyékát: nem biflázhatjuk be a boldog szerelem tananyagát. Csak közvetve, a személyiségünk alakításán keresztül tudjuk befolyásolni a szerelmi kapcsolataink sorsát - már amennyire képesek vagyunk megérteni, hogy milyen kulturális mintákat kaptunk a családunktól, a társadalomtól, és amennyiben le tudjuk cserélni őket működőképesebb kapcsolati formákra.