4 kamasz szólal most meg, így anyák napján. Néha (nagyon) kamaszosan, néha már szinte nyálasan. Most nem csak az édesanyukhoz szólnak, hanem az egész világhoz: milyen az anyák napja, egy kamasz nézőpontjából?
Amikor az anyák napja: a gyerekek réme
A nap, amikor azt az embert ünnepled, aki a világra hozott, akit a legjobban szeretsz, akiért mindent megtennél. De bármennyire is szeretem anyukámat, ez a nap a halálom. Ezen a napon a legcsodálatosabb embereket ünnepeljük, ami azt jelenti, hogy nem elég valami kis szar ajándékot adni nekik, és mellé mondani, hogy ennyire meg annyira szeretlek. Valami olyan kell, ami szimbolizálja a szeretetet, amit érzel irántuk, valami, amivel megköszönöd a sok munkát, amit beléd fektetett. Valami, amivel megköszönöd, hogy ő, azok az emberek egyike, aki elviseli a sok hülyeségedet és mindezek ellenére szeret. Nem elég az, hogy reggelit csinálsz neki, vagy hogy kitakarítasz, vagy akár csak segítesz neki, és az egész napot vele töltöd. És nem azért kell egy jó ajándék, mert az anyák elvárják tőled, hanem mert te elvárod magadtól, hogy egy olyan ajándékot adj neki, amit megérdemel, ami kimutatja, hogy mennyire szereted, és hogy mennyire értékeled azt, amit nap mint nap érted tesz. Nem azért kell az ajándék, mert kötelességed megtenni, hanem azért, mert az a sok munka, amit beléd fektet, megérdemel egy kis dicséretet. Higgyétek el nekem, én is átéltem azt a szenvedést, amit az anyák napi vásárlás okoz. Minden évben eldöntöttem, hogy keresek valami nagyon jó ajándékot, de azt kel mondjam, hogy az összes eddigi alkalommal ez elmaradt. Remélem most sikerül!
Kalmár Lili
Amikor az anyák napján: nem a tárgyi ajándék a fontos
Szerintem az anyák napja egy nagyon fontos eseménye az évnek, hiszen az anyák nagyon fontosak. Ugyan néha vannak vitáim az anyukámmal, de eléggé jó a kapcsolatunk. Szerintem szuper, hogy van egy nap, amikor az anyák kerülnek a középpontba, mert rengeteg dolgot csinálnak és jár nekik az elismerés. Bár néha nem így érzem, de egyébként tudom, hogy az anyukám nagyon sokat segít nekem. Biztosít nekem egy olyan otthont, ahova jó érzés haza térni, ahol mindig figyelnek rám, meghallgatnak és minden problémáról lehet beszélni. Persze mindenkinek más miatt fontos az anyukája és mindenki másképp köszöni meg azokat a dolgokat, amiket az anyukája tesz érte. Ezen a napon mindenkinek arra kellene gondolni, hogy mit szeret az anyukájában és hogyan tudná ezt a jó dolgot megköszönni neki. Véleményem szerint nem feltétlenül valamilyen tárgyi ajándékkal kell a szeretetet meghálálni, mert akár egy verssel vagy egy novellával is örömet tudunk szerezni. Itt az ideje, hogy megoldjuk a konfliktusunkat és töltsünk egy kis értékes időt az anyukánkkal, hiszen ez az idő mindenkinek a hasznára válik.
Tóth Hanna
Amikor az anyák napja: marketingfogás
Számomra az anyák napja kissé elvesztette a jelentőségét azáltal, hogy ebből is egy hatalmas marketingfogást csináltak. Mindenhol azt látjuk, hogy a jó gyerek ilyenkor hatalmas csokor virágokat, és mindenféle egyebet vesz édesanyjának. Pedig pont nem erről szól ez az ünnep!
Ezzel a tudattal én idén úgy döntöttem, nem fogok kézzel fogható ajándékot adni édesanyámnak. Helyette azt tettem, amit szerintem mindenkinek kellene. Elgondolkoztam anyukámról, magamról, a kapcsolatunkról, a felmerülő problémákról, s az egészet átadtam neki. Ugyan én ezt levél formában tettem, mivel írásban könnyebben tudok megnyílni. Ám ennél talán még jobb, ha az ajándék mindössze egy közös beszélgetés. Hiszen azt hiszem manapság az internetes világban az élő kommunikáció egyre inkább elhal.
Ezért csak arra tudok mindenkit ösztönözni, hogy menjen oda édesanyjához, ölelje meg, mondja el mit érez iránta, majd pedig beszélgessen egy jót vele. Ha pedig úgy érzi ez nem elég, akkor bugyuta virágok helyett inkább segítsen neki mondjuk a takarításban, vagy a főzésben.
Higgyétek el, ha én anya lennék sokkal jobban örülnék egy ilyen anyák napi köszöntőnek, mint egy csokor virágnak és egy bonbonnak.
Göde Anna
Amikor az anyák napja: sírás
Az egész még az oviban, középsős koromban kezdődött. Az anyák napi ünnepségen egy négy soros mondóka (ami arról szólt, hogy én vagyok Piroska, és vigyázok a gyerekemre, hogy ne egye meg a farkas) előadása közben, szememmel megkerestem anyukámat. Döbbenten vettem észre, hogy sír. Ettől annyira megijedtem, hogy ott a színpadon, négyévesen én is el kezdtem bőgni. A mondóka háromnegyede, amit több éjszakán át igazi buzgómócsingként gyakoroltam négyévesen, hüppögésbe folytot sírás lett. De itt nem áll meg a történet. Ugyanis ugyanez történt negyedikes koromban, amikor már akkor majdnem elsírtam magam, amikor még csak próbáltuk az anyák napi ünnepséget. A gondosan megírt, hatásvadász és megható fogalmazásom, megint csak értelmetlen sírássá fajult, ott az ünnepség kellős közepén. Én a színpadon, anya a nézőtéren sírt, mindenki más pedig nem értette, hogy mégis mi bajunk van.
Az egyedüli dolog, ami most már megakadályozza, hogy még egyszer síró versennyé alakítsunk egy anyák napi ünnepséget anyukámmal az az, hogy most már gimis vagyok és nincsenek ilyen ünnepségek. Ettől függetlenül, otthon ugyanúgy megrendezzük a síró versenyt. Hiszen mi már csak így ünnepeljük egymást! Sírva, nevetve, egymás szemébe nézve. De leginkább azért mégiscsak sírva.
Somos Emma
Az illusztrációk: nem a saját munkáink. Csak kigugliztuk őket.
Forrás: Mothers Day Cards - Emma Block Illustration
