Mit gondol három kamasz lány és egy felnőtt nő, ha megkérik őket, hogy írják le azt ami eszükbe jut a szerelemről. Ezt. Három nagyon különböző vélemény, három nagyon különböző tinédzserlánytól, akik még nem igazán tudják, hogy mi az a szerelem, és egy eszmefuttatás egy nőtől aki már többet látott többet tapsztalt. Mi neked a szerelem? Ezt a kérdést tettük fel és a válaszok eléggé elgondolkodtatóak voltak.

1.

Szerintem a sok rom-kom, a rengeteg tinikönyv és érzelgős szappanoperák úgy ahogy vannak túllihegik a szerelmet, mint témát. Elveszik a varázsát. Ellopják az első felfedezés lehetőségét. A rengeteg látott, olvasott "tapasztalat" miatt eleve elvárásokkal ugrunk fejest ebbe az érzelmi hullámvasútba. Ahelyett, hogy kiélveznénk minden cseppjét a csodának, amiben részünk lehet.

Másrészről van még egy dolog, amivel kapcsolatban másképp vélekedek. Arra jöttem rá, hogy egy szerelmi kapcsolatban egyáltalán nem a kinézet a legfontosabb. Nézhet ki a szerelmed akármilyen fantasztikusan, szexisen stb., nem ettől fog működni a kapcsolatotok. Ez maximum szenvedélyessé teszi. De nem adja meg azt, ami szerintem az egész alapja... a kölcsönös szeretet, és bizalom.

Csak még egy szót:
Ha legközelebb a barátnőd meséli, hogy összejött valakivel ne az legyen a leges legelső kérdésed, hogy helyes-e a srác!

2.

A szerelem az ilyen fura dolog. Több fajta módon is értelmezhető, élet-esszencia.
Nekem leginkább most azt jelenti, hogy ki vagyok békülve magammal és szeretem azt, aki vagyok.
De mégis, úgy gondolom a szeretetnek az a lényege, hogy érdekel a másik ember. Teljes egészében. És a szeretet eltörli a gátakat, akadályokat. Ha szeretet van, nincs félelem, bizonytalanság. Akkor elmondhatsz bármit a masik félnek, nem félsz megosztani vele a legtitkosabb gondolataidat.
De a szeretet most leginkább nekem a család, amely egy olyan biztos alapot ad, hogy úgy érzem bármit elbír.

3.

Nekem a szerelem… A szerelem nekem egy hatalmas titok, amit már párszor megpróbáltam elmondani, de soha nem sikerült. Nekem a szerelem valami olyasmi ami csak akkor jó ha viszonozzák, de akkor nagyon. A szerelem az egy állapot, amire nagyon lehet vágyni, de nem tudod könnyen megtapasztalni. A szerelem egy személy aki mindig ott van a gondolataimban és nem tudom lerázni, bármennyire is érzem hogy nincs jövőnk. A szerelem egy nyálas fogalom, ami még nyálasabb műveket szül ha az ember szerelmes és viszonozzák, de a szerelem lecsapódása csodálatos is lehet, ha az ember szenved tőle. Nehéz megfogalmazni, és nehéz igazán kifejezni de a szerelem valami ami képes felemészteni, ne csak jó értelemben. A szerelem ami a legtöbbek gondolataiban ott van, szerepel a tervei, vágyai közt, és az amitől boldog az akinek van, de csak egy pillanatig tud tőle boldognak lenni, mert utána a szerelem mellékhatásai átveszik a helyet. Szerintem a szerelemnél sokkal fontosabb a szeretet bárki iránt is érezzük, mert az biztosabb, mélyebb, és kedvesebb. A szerelem el tud múlni, de a szeretet nem űzöd ki igazán a szívedből soha. Mégis a szerelem az amire mindenki vágyik, mert sokkal misztikusabb, és igen, így van. Ha szerelmes vagyok. És az vagyok. Vágyom a viszonzásra, vágyom a titokra, vágyom a misztikumra, vágyom a szerelemre. Nekem a szerelmem, talán maga a szerelem.

+1.

Ha a szerelemről kérdeztek, azt mondanám elsőre, hogy van benne emelkedettség meg lehangoltság is, meg jó is és bizonytalanság is, hogy vágy, meg szenvedés, meg feldobottság, meg flow és nekem mindenképpen a könnyek is. Ezek örömkönnyek és a szenvedés könnyei. Lehet, néha egyszerre is.

De egy biztos, ha szerelmes vagy, az látszik rajtad.

Ezért szeretem azt a dalt, hogy: Szerelem. Szerelem, szerelem, már megint itt van a szerelem, már megint izzad a tenyerem, minek, minek??? Aztán persze, tudjuk, hogy minek, hát persze, hogy azért mert közben meg nagyon jó, ha van és nagyon tud fájni, ha elmúlik. De a hiánya is tud fájni, meg tudunk együtt örülni, is, azzal, aki éppen szerelmes a környezetünkben.

Sok-sok szerelmes élményem után, nekem a szerelem egy veszélyes és bizalmi, de nagyon nagyon jó cucc. Egyszer – sokszor- valamikor persze, hogy én is megéltem, és akkor is, amikor nem is vártam, meg akkor is, amikor már nagyon hiányzott és volt olyan hogy célpont lettem mások szórakozásának és olyan is, hogy megéltem belemerültem és könnyfakasztó boldogságban úsztam, de a szomorú a dologban, hogy el tud múlni, át tud alakulni és át is alakul.

Hiszek abban, hogy tenni kell érte, meg munkás dolog a megtalálása meg a megtartása, de legfőképpen abban hiszek, hogy átalakul valamivé, ami nagyon hasonló, de már nem a bizonytalanság, hanem inkább a bizonyosság, hogy van valami, ami erőt ad, hogy van, valami, amire jó visszagondolni.

Akármilyen is, legyetek szerelmesek és éljétek meg és adjátok át magatokat, aztán valami lesz, de amíg nincs az a más minőségű valami, addig használjátok, dagonyázzatok benne, merüljetek el benne és élvezzétek, élvezzétek és raktározzátok el, mert örökre emlékezni fogtok rá, az elsőre legalábbis biztosan. És nem akarom azt hinni, hogy korfüggő, igenis mindenkinek jár és receptre is felírnám, ha rajtam múlna. „Vegyen be kérem egy hónapnyi szerelmet egy olyan emberrel, akit elképzel az ideális társnak, aztán, ha elmúlt az egy hónap akkor jöjjön vissza és megnézzük együtt, hogy ezt akarta? Erre vágyott? Ha nem, felírjuk a következőt” . Mondom, ha rajtam múlna.....

Így gondolkozunk mi a szerelemről, és hamarosan kiderül, hogy az ellenkező nem tagjai mit mondanak a témában...